Nem...(2.fejezet)

-Dim örülök hogy neked nincs.-csusszantam ki a karjai közül ,aztán egy nagy levegőt vettem míg elmondhatom neki amit akartam ,oda dobtam hozzá egy törölközőt ,és zavartan néztem rá nem értettem mi a fene van vele.
-Kérlek öltözz fel ,ez nem helyén való az én részemről.-mondtam nagyot nyelve ,gondolva a jegyesemre .
-Én már...-kezdtem bele nagy nehezen ,ő meg egyre közelebb jött ami zavaró volt számomra .
-Te már ?-kérdezte vissza , de én se bírtam nézni ,így minden olyan nehéz volt főleg ami vele kapcsolatos volt.
-Nem szeretlek.-nyögtem ki nagy nehezen,majd szégyenembe elfordultam tőle . Valahol legbelül szeretem ,de már nem annyira mint régen . Nem akartam bántani,így nem néztem rá ,hívtam Stife-t hogy vigye el innen hála az égnek meg is tette . Kinéztem az ablakon , és éreztem ahogy megremegek ,nem akartam ezt érezni ,sőt iránta semmit sem akartam érezni,épp elég fájdalmat okozott már nekem . Nem akarom látni ahogy  ,tönkre teszi magát . Nem láttam az arcát ,mikor kimondtam azt hogy nem szeretem ,és lehet hogy így jobb is . Ő látta az enyémet mikor egyszer ezt mondta nekem ,de az ő arcából semmit nem lehetett leolvasni. Az enyémről igen ,hisz sírtam . Most is sírhatnékom volt ,de érte már nem teszem meg nem pazarlom rá a könnyeimet,nem érdemli meg . Úgy döntöttem inkább hogy ledőlök ,nem akartam ezekre gondolni sem rá.  Így is tettem ,de a mardosó érzéseimtól nem tudtam megszabdulni ,és nem hagytak aludni ,ha hagytak is csak egy fél percre de az a fél perc is rémálmokkal teli volt. Sehogy se volt jó,legszívesebben most nem lettem volna ezen a bolygón . Fogtam egy nagyon erős gyógyszer és egy darabot beszedtem ,mit ne mondjak hamar kiütöt . Mikor felébredtem alig emlékeztem valamire,de a tegnapi eseményekre igen .  Csak a hajamba túrtam ,majd azt észleltem hogy valaki idegesen kopogtatt az ajtómon. Ő volt az.

Néni. (1.fejezet)

3 Hónap telt el azóta hogy Dim úgy döntött nem én kellek neki,azóta New York másik felébe élek jó messze tőlük, még véletlen se találkozzak össze velük. Nekem még mindig fájt, és a szavai a fejembe jártak minden egyes éjszakán mielőtt aludni készültem , mondathatni ezzel feküdtem ,ezzel keltem .  A körülöttem lévő emberek már akkor megmondták hogy nem jó ötlet ,hogy vele vagyok. 1 év után biztos voltam benne hogy együtt maradunk ,hisz ha kibírt ennyi időt  igaz sokat veszekedtünk ,de mindig más lett a vége a dolognak öt perc alatt kibékültünk. De azt hiszem neki ez már unalmas lehetett,vagy sok volt neki túl heves volt a kapcsolatunk ,de ugyanakkor szenvedélyes ,azt hittem hogy ez elég ,de nem ez semmihez sem elég. Még mindig nem hiszem el hogy ,ha szeretett akkor hogy múlhatott el ilyen hamar el az érzelem benne ? Próbáltam már magamnak megmagyarázni a dolgot,de aztán rájöttem hogy egyszerűen Ever vagy hogy hívják jobb ,vagy valamit jobban tud mint én. Egy valamit akartam még Dim-től a választ ,de azt úgy érzem soha nem kapom meg . És igen ,még tv nézés közbe is ezek a gondolatok járnak a fejembe pedig már rég el kellett volna felejtenem ,őt vagy egyáltalán ezt az egészet. Legszívesebben ebben a pillanatban kitéptem volna a szívem,és lefagyasztottam volna ,aztán meg visszaraktam volna ,de úgy is kiolvadt volna újra mert szeretem és szeretni is fogom ez volt az én nagy problémám ,arról nem is beszélve hogy jegyes vagyok és más férfiról ábrándozok.
-Lena jól vagy ?-kérdezte Stif,az unokaöcsém óvatosan érintve vállaimat amitől fázni kezdtem újra.
-Hideg a kezed.-húztam össze magam,aztán rámosolyodtam jelezvén hogy semmi bajom.
-Persze hideg,az előbb voltam kint ..csak éppen amiért lementem azt elfelejtettem.-mondta vakargatva a fejét ,én meg csak rosszallóan megráztam a fejemet ,aztán csak megpacskoltam a vállát.
-Meg se kérdezed miért felejtettem el ?-háborodott fel,majd csípőre tett kézzel méregetett .
-Miért felejtetted el?-kérdezte vissza ,majd megforgattam a szemem mert játszotta az óvodást.
-Most már nem mondom el.-mondta bedurcizva ,elfordulva én meg vállba bokszoltam ,de aztán egy ismerős hangot hallottam kintről ,nagyon sokan beszéltek még ,de ezt az érdes mély hangot akárhol felismerem. Kinéztem az ablakon,és Dim volt ott egy ideg csak bámulta őt majd utána vette észre hogy éppen egy nénibe köt bele. És kicsit ittas állapotban volt ,Stif mellém jött majd így szólt.
-Na ezt akartam elmondani.-mondta durcizva ,mire mérgesen néztem rá,és felvettem a kabátom majd a a kis tűsarkrum és lementem hozzá. Még mindig kötözködött a nénivel,aki még rátett egy lapáttal. Nem hogy inkább menne el onnan,de én újra belefeledkeztem magamba és bámulni kezdtem őt majd mögé mentem és megfogtam a karját ,először elrántotta rám se nézett majd jobbnak láttam ha megszólalok amilyen pici vagyok hozzá képest ,észre se vesz.
-Dim.-szólítottam meg lágyan ,majd felém fordult és mint akit megbabonáztak úgy nézett rám, kezei körülölelték arcomat ,amitől egy kicsit elmosolyodtam ,és megint nem tudtam cselekedni csak a szép kék szemeibe nézni hosszasan  majd ezt a pillanatot a néni zavarta meg aki úgy szint nagyon komolyan vette a vitát.Dimitri már nem is figyelt rá csak engem nézett,meg se szólalt csak nézett ,aztán megfogtam a kezénél fogva és felvittem magamhoz. Nagyon sokáig nem szólalt meg ,aztán mikor beértünk....
-Lena ...-csak ennyit mondott vágyakozva ,és megcsókolt vadul,amit viszonozni akartam ,de az eszem nem engedte és eltoltam magamtól. Kapkodtam a levegőt ,és próbáltam összeszedni így is szét szórt gondolataimat. Legszívesebben újra megcsókoltam volna ,és ahogy nézett rám szinte a tekintette a szívemig hatolt és fájdalmasan szúrta le az érte dobogó szívemet ,de viszont az a tény hogy vőlegényem van ..nem hagyhatom ezt hogy elgyengüljek. Neki is ott van Ever,és hiába bántott ő is tudom milyen érzés mikor valakit megcsalnak . Nem akartam bántani vagy esetleg visszaadni,ha bünti jár neki akkor azt majd más adja .
-Én is örülök neked ,ülj le kérlek  ..mert félek hogy elborulsz nem éppen állsz a lábadon.-mondtam neki mosolyogva . Aztán hála az égnek leült . -Hozok neked valami ételt ,az felszívja a piát.-mondtam majd kimentem ,és készítettem neki egy szendvicset aztán mikor  visszaértem  csak meglepődve néztem rá. Meztelen állt előttem ,meg se bírtam szólalni semmi . Aztán elé dobtam egy párnát hirtelenjébe.
-Dim öltözz fel!-mondtam neki egy kicsit parancsolóan ,de nem tette hanem egyre közelebb jött én hülye meg hagytam. A legrosszabb az volt hogy élveztem a közelségét ,plusz látván hogy áll a férfiassága zavartan félre néztem ,nem mintha zavart volna csak mégis ....
-Ohh te jó ég .-mondtam kicsit dadogva ,majd kivette a kezemből a tányért és már félni kezdtem .
-Nekem van jegyesem .-mondtam határozatlanul,közben Dim a karjaimat a nyaka köré fonta .
-Nekem nincs.-mondta huncutan,nem tudtam mit fog tenni ,de sejtettem és a rosszabbik felem már nagyon várta.